Vannak napok, amiket hetekkel előre megtervezünk. A fejemben már élt a kép: egy verőfényes keddi nap Bécs belvárosában, ahol a fotóklubommal járjuk az utcákat. A terv egyszerű és nagyszerű volt: szólítsunk le gyanútlan turistákat, és ajándékozzuk meg őket egy profi fotóval, egy örök emléket csomagolva nekik a városról. Elképzeltem a meglepett arcokat, a hálás mosolyokat, a közös nevetéseket. Egy nap, ami a kapcsolódásról, az örömszerzésről és a fotózás tiszta szeretetéről szó

Ismét eljött a nap, amikor a Bécsi Magyar Fotóklub szabadjára engedte (szigorúan felügyelet mellett) a bennünk rejlő szupermodellt. Ez volt a második nagy "Bárki lehet topmodell, de tényleg, még te is!" eseményünk, ahol ezúttal is csavartunk egyet a dolgon: a modellek később a kamera másik végén is bizonyíthattak, mint kíméletlen fotósok. A titkos WhatsApp csoportunk (ami lassan egy kisebb falu lakosságával vetekszik) már napokkal előtte izzott a készülődésről szóló üzenetekt

Hahó, fotóimádó (és Havervagy-rajongó) cimborák! Most kivételesen nem a szokásos keddi (na jó, egy kicsit mégis!) napunkról regélek nektek, hanem arról a szerda estéről, ami úgy betette a lábát a klub életébe, mint az elefánt a porcelánboltba, csak sokkal bájosabban! Ugyanis a Havervagy, ez a hazai sikersztori, ami már két eseményen is túl van Bécsben, most a harmadikra (igen, ezt is beleszámolom!) tette rá a pecsétjét. De nem is lövöm le a poént, ugorjunk is fejest a heti es

Hétről hétre valóságos James Bond-okká változunk a fotóklubban, és a tegnapi nap sem volt más! A lesifotózás rejtelmeibe ástunk bele magunkat, persze a magunk vicces módján. Nem is mentünk messzire a Schwedenplatztól, hiszen a főhadiszállásunktól csak egy ugrás a Duna napsütötte partja. A cél? A láthatatlanság művészete! Spoiler: többé-kevésbé sikerült.

Vasárnap "túléltük" a nagysikerű fotós nyíltnapot (már aki bírta a sok szép képpel járó megpróbáltatásokat), de a legkeményebb mag kedden is velünk tartott. Előre harsogtam: "Emberek, most nem csak nézni fogunk, hanem LÁTNI is! Kapcsoljátok ki a hétköznapi 'csakazértislekattintom' gondolkodásotokat!" Látszólag mindenki bólogatott, de a szemükben ott bujkált a pánik. Mondtam: épületfotózás lesz a téma, hozzanak teleobjektívet! (Aztán persze kiderült, hogy a teleobjektí

A múlt heti "hát ez is egy élmény volt" fotózás után úgy éreztem, itt az ideje, hogy a csapatunkat friss, ropogós, teljesen ismeretlen arcokkal bővítsük. Persze, könnyű mondani, hogy "keressünk modelleket", de hol a túróból szedjek össze egy rakás idegent Bécs közepén? Ekkor jött a "villámcsapás a tiszta égboltból" ötlet: mi lenne, ha bedobnám a hálót a bécsi magyarok egyik közkedvelt Facebook-csoportjába? Kiírtam hát, hogy modelleket keresünk lelkes kis csapatunk számára, ko

Tegnap végre eljött a pillanat, amikor a találkozóinkat nem a "fűtés szezon utáni depresszió" vagy a "még kabátban is fázom" jelzőkkel kellett illetnünk. Elindultunk a hetedik kerület szívében, ami Zsuzsi jóvoltából mostantól hivatalosan a mi kis "Bécsi Soho"-nk. Itt egy galériában kezdtünk, ami olyan fontos volt a közösségünknek, mint a kávé a reggelihez – ugyanis egy komoly kiállítás van a láthatáron októberben.

Mivel a múltkori duplaexpozíciós kalandjaink olyan sikert arattak, mint macskán a lézerpointer, úgy gondoltam, felturbózom a művész urak és hölgyek kreatív energiáit.

Hamarosan belevetettük magunkat az alkotás izgalmas folyamatába. Először is ki kellett választanunk egy olyan fotót, amin volt világos és sötét rész is. Ezeket aztán felturbóztuk, majd az egészet fekete-fehérbe öltöztettük. Ezután rászabadítottunk egy színes képet, és a Snapseed duplaexpozíciós varázspálcájával harmóniába hoztuk a két világot.

Na, gondoltam egyet, és a fotóklub tagjainak tartottam egy kis tükör-terápiát.

A keddi "bátorságpróbánk" is emlékezetesre sikeredett. A Stephansdomnál gyülekeztünk, mintha titkos ügynökök lennénk egy krimi forgatásán.