Hétről hétre valóságos James Bond-okká változunk a fotóklubban, és a tegnapi nap sem volt más! A lesifotózás rejtelmeibe ástunk bele magunkat, persze a magunk vicces módján. Nem is mentünk messzire a Schwedenplatztól, hiszen a főhadiszállásunktól csak egy ugrás a Duna napsütötte partja. A cél? A láthatatlanság művészete! Spoiler: többé-kevésbé sikerült. Készítettem pár példa képet inspirációnak mielőtt belevágtunk.

A "Zsebfotózás" művészete

Az első kihívás az volt, hogy mindenki megismerje a mobilja vagy fényképezőgépe korlátait, persze egy teljesen új nézőpontból. Az volt a feladat, hogy sétálgatás közben úgy fotózzunk, hogy a képalkotó eszköz a combunk mellett lóg a kezünkben. Mint amikor csak úgy fogod a telefont és sétálsz. Gondoltam, pofonegyszerű lesz! Hát, nem. Ez olyan, mint az autóban a kézi váltás: először gondolkodsz, hogy kuplung, aztán váltó, közben figyeled az utat és a fordulatszámmérőt. Itt is majdnem ilyen bonyolult volt! Miközben a "fotókémek" sétáltak, fejben kellett komponálniuk a képet, majd a kezükben lógó, már látószögileg beállított kamerát úgy fordítani és dönteni, hogy a legjobb szögből adja vissza a fejben elképzelt témát. Lehet, hogy ezt így most el sem tudjátok képzelni, de higgyétek el, láttunk pár vicces produkciót!

Miután egymáson begyakoroltuk az ideális távolságot és szöget a "titkos" fotózáshoz, jöhetett a következő szint: történeteket fotózni! A kamera továbbra is a lógó kézben, és fejben kellett elemezni a környezetet, a történéseket, a hátteret. Statikus képeket lőttünk, szóval a fotós mozgott, a téma pedig egy helyben várakozott.

A mozgásban lévő "célpontok"

Ezután rátettünk egy lapáttal: jöttek a dinamikus témák! Elhaladó biciklist, futó embert kellett megörökíteni, mindezt úgy, hogy a karakter ne legyen felismerhető. Na, ez már igazán nagy fejtörést okozott! A legtöbben vagy túl korán, vagy túl későn lőtték le a mellettük elhaladó "célpontot". Meg kellett tanulniuk a kamera reakcióidejével is számolni. Nem elég volt elkapni a pillanatot, jól is kellett, hogy kinézzen! Fontos volt a lábtartás, a háttér. Ha elmosták a hátteret, hol a fókuszpont? Mindezt úgy, hogy nem is látták a kijelzőt, és minden a fejükben zajlott.

Ezért bevetettünk egy egyedi trükköt: számoltuk a mozgásban lévő téma dinamikáját! Ahhoz, hogy szép lépés pillanatot kapjunk el, az első lábnak kell érintenie a földet, a hátsó lábnak pedig épp elhagynia azt. A lényeg, hogy mindenki magában az első lábra számolta az egyet, a másodikra a kettőt. Szóval jön a "karakter" szembe, lépked, a fotós pedig fejben számol. Amikor tökéletes távolságra van, az 1-es lépésre exponál! A kis fáziskésés miatt a fotóeszköz pont azt a pillanatot fogja megörökíteni, miközben a hátsó láb épp elhagyná a földet. Ez lehet, hogy komplikáltan hangzik, de majd mesélnek a fotók!

Jövőbelátás művészete

Az utolsó előtti feladat az volt, hogy figyeljünk meg egy történést, gondoljuk végig, mi fog történni a jövőben, és azt milyen szögből, hogyan örökítenénk meg. Vegyük fel a pozíciót és készítsük el a képet!

Például: jön szembe egy vígan fütyürésző biciklis. Nagyon tetszik az egész hangulat, ezért kicsit "előre mész" a jövőben. Valószínűleg elgurul melletted (ha csak hirtelen nem változtat irányt), ezért kigondolod, milyen háttérrel, milyen szögből szeretnéd megörökíteni. Pozíciót váltasz, figyeled a történést, megpróbálod megismerni a karakter mozgását. Megnézed, milyen lábtartással lenne ideális elkapni a pillanatot, számolod a bicikli tekerésének ritmusát. Miután a fejedben megvan, milyen szögből, milyen háttérrel, milyen hangulatot szeretnél megörökíteni, elindulsz a pozíciódba, a kamerát beállítod a kezedben. Rólad mindenki azt gondolja, hogy csak egy járókelő vagy, aki lóbálja a kezében a telefonját vagy a fényképezőgépét. Ha sorozatfelvételre rakod az exponálás beállítását, akkor nagy eséllyel világbajnok képet készítesz! Itt már csak egy probléma akad: ha a kép jó, és Te szeretnéd megosztani a világgal, a karakter pedig beazonosítható rajta, akkor futnod kell utána, megállítanod, és írásban engedélyt kérned tőle, hogy a képet használhasd. Szóval, itt futott mindenki mindenki után. :)

Utolsó feladatunkban ismét egymás modelljei voltunk. Gyakran gyakoroljuk a keddi alkalmakon, hogyan lógjon be valami nem oda illő a képbe. Ez most lehet kissé furán hangzik, de a lényege egy olyan hatás elérése a nézőnél, hogy azt érezze, mintha ő is ott lenne a helyszínen. Ezt most ebben a feladatban úgy valósítottuk meg, hogy az adott téma fotózását a lábak között kellett megoldani. Mintha valaki belesétált volna, vagy beleugrott volna a képbe, de pont nem tudta kitakarni azt a témát, amit mi szerettünk volna megörökíteni. (Képzeld el, ahogy guggolva, vagy furán hajolva próbálunk fotózni a lábaink között... a járókelők biztos jót mulattak!)

Majdnem két órája fotóztunk már, és levezetésképpen elmentünk Berentés Ágnes, a barlangi fotózás mesterének előadására. Hát, mit mondjak, a mi "lesifotós" kalandjainkhoz képest a barlangi fotózás egy másik dimenzió, erről itt olvashattok egy személyes beszámolót tőlem.

Következő találkozó: 2025.05.27. 17:00 - 20:00 Ha kedved támadt résztvenni, gyere és csatlakozz hozzánk.