Vannak napok, amiket hetekkel előre megtervezünk. A fejemben már élt a kép: egy verőfényes keddi nap Bécs belvárosában, ahol a fotóklubommal járjuk az utcákat. A terv egyszerű és nagyszerű volt: szólítsunk le gyanútlan turistákat, és ajándékozzuk meg őket egy profi fotóval, egy örök emléket csomagolva nekik a városról. Elképzeltem a meglepett arcokat, a hálás mosolyokat, a közös nevetéseket. Egy nap, ami a kapcsolódásról, az örömszerzésről és a fotózás tiszta szeretetéről szó

Ismét eljött a nap, amikor a Bécsi Magyar Fotóklub szabadjára engedte (szigorúan felügyelet mellett) a bennünk rejlő szupermodellt. Ez volt a második nagy "Bárki lehet topmodell, de tényleg, még te is!" eseményünk, ahol ezúttal is csavartunk egyet a dolgon: a modellek később a kamera másik végén is bizonyíthattak, mint kíméletlen fotósok. A titkos WhatsApp csoportunk (ami lassan egy kisebb falu lakosságával vetekszik) már napokkal előtte izzott a készülődésről szóló üzenetekt

Hahó, fotóimádó (és Havervagy-rajongó) cimborák! Most kivételesen nem a szokásos keddi (na jó, egy kicsit mégis!) napunkról regélek nektek, hanem arról a szerda estéről, ami úgy betette a lábát a klub életébe, mint az elefánt a porcelánboltba, csak sokkal bájosabban! Ugyanis a Havervagy, ez a hazai sikersztori, ami már két eseményen is túl van Bécsben, most a harmadikra (igen, ezt is beleszámolom!) tette rá a pecsétjét. De nem is lövöm le a poént, ugorjunk is fejest a heti es