Hozd elő magadból a Művészt! Amikor lencsevégre kapsz egy ember alkotta tárgyat, valójában egy egész művészláncolat munkáját sűríted egyetlen képbe.

Úgy tűnik, a nyár idén nem kopogtatott, hanem ránk rúgta az ajtót, és ezzel a lendülettel elindult a Fotoklubunk családbarát, tudat-tágító kiadása is. A következő két hónapban ugyanis nem csupán Bécs legfotogénebb sarkait kutatjuk fel, hanem egyenesen a saját lelkünk labirintusába merészkedünk, hogy fülön csípjük azt a bizonyos belső hangot, ami általában csak akkor szólal meg, amikor már alszunk.

Most kedden a Hundertwasser-ház szolgált a pszicho-fotós kísérletünk terepéül. És ha jobban belegondolunk, ez az egész egy művészeti inception. Amikor lencsevégre kapsz egy ember alkotta tárgyat, valójában egy egész művészláncolat munkáját sűríted egyetlen képbe. Vegyük a Hundertwasser-házat! Volt egy művész, aki megtervezte a csempét. Volt egy másik, aki legyártotta. Aztán jött egy harmadik, vélhetően egy jó adag kreatív feszültséggel, aki ripityára törte azt a csempét. Aztán ott az építész, aki megálmodta az egészet, a burkoló, aki a törött (és ép) csempedarabkákat felragasztotta, és végül az, aki az egész projektet tető alá hozta. Ez, ha a matekom nem csal, minimum hét művész, akinek a közös zsenialitását mi, alázatos fotósok, egyetlen kattintással megörökíthetjük. Hét mesterlövész... akarom mondani, művész egy képen!

Az indítócsomag: feltöltött telefon és fülhallgató.

A küldetés: egy olyan komplex lelki detox, aminek a részleteibe most nem mennék bele, mert ahhoz külön tanfolyam kellene. A lényeg, hogy az este végére mindenki egy olyan műalkotással távozott, amit büszkén akaszthat ki a falára.

A kezdő lökést Yiruma – River Flows In You című klasszikusa adta meg. Azért választottam ezt a zongoradarabot, mert a legtöbb emberből azonnali, feltétel nélküli lelki kapitulációt vált ki, és segít kiszakadni a "mi legyen a vacsora" és a "befizettem a számlát" jellegű gondolatspirálokból.

A feladat pofonegyszerűnek hangzott: ne keress semmit. Ne kutass a jó fények után, ne komponálj tudatosan. Csak kapcsold ki az agyad, és kövesd az ösztöneidet, mint egy GPS nélküli, de rendkívül magabiztos postagalamb.

Hat téma, és a kegyetlen csavar: témánként csak egyetlenegy kép készülhet. Természetesen ez először kisebb pánikrohamokat váltott ki.

Minden kör végén jött a digitális véráldozat: ki kellett választani az EGYETLEN tökéletes képet, a többit pedig a digitális enyészetbe kellett küldeni. És csodák csodája, ahogy egyre mélyebbre evickéltünk a tudattalan vizein, úgy lett egyre egyértelműbb mindenkinek, hogy az első kattintás volt az igazi. Bosszantó, mi? A tudatalattink sokkal jobb fotós, mint a görcsölő agyunk.

Az egésznek volt egy nagyon is konkrét célja: mindenki a saját lakásának egy adott pontjára készítsen képet.

Ehhez már a voodoo-fotózás határát súroltuk: mindenkinek hangosan ki kellett mondania a kiszemelt fal színét és a hozzá illő kiegészítő színeket. Ezzel meg is kezdődött a tudatalatti programozása. Az agyunk hátsó szobájában egy kis manó elkezdte ezeket a színeket keresni, miközben mi a zongoraszóban andalogtunk.

A valódi áttörést a középső feladat hozta el, amikor mindenki alkotótársat választhatott.

Most a saját kedvenc zenédre kellett alkotni, majd jött a csere: a párok zenét cseréltek, és a másik dallamára kellett inspirálódni. Döbbenetes volt látni, hogy mindenki képes volt rezonálni a kapott, vadidegen zenével, ami teljesen új kapukat nyitott meg.

A magyarázat persze egyszerű: mindenki ösztönösen olyan emberhez csapódott, akivel az aurája amúgy is kompatibilis volt.

Ezután jött egy kis komfortzóna-tágítás: fekete-fehér üzemmód. Alkoss, kattints, de a képet csak 10-20 másodperc múlva nézheted meg! Mire volt jó ez a kegyetlenkedés? A tudatunkat addigra már sikeresen száműztük, a fekete-fehér világ pedig segített, hogy ne a színek, hanem a formák, fények és árnyékok beszéljenek.

Itt jött a monokróm megvilágosodás: sokan rájöttek, hogy arra a bizonyos falra talán nem is színes, hanem egy drámai fekete-fehér kép kell.

És akkor jött a végső svédcsavar. Mindenki hunyja be a szemét, és képzelje el azt a szobát, ahová a kép kerül. Harmónia van, vagy valami hiányzik? Milyen energia, milyen hangulat kellene oda? Ha megvan az érzés, társíts hozzá egy színt és egy formát (szögletes vagy gömbölyű?). Képzeld el a falon a képet ezzel a formával és színnel. Ha stimmel, megvan az irány. Fülbe az érzéshez passzoló zene, egy perc meditáció, majd indulás az ösztönök után. Egyetlen exponálási lehetőség. Nincs javítás, nincs "csak még egy", nincs "hátha jobb szögből".

És a folyamat működött. Lássuk, hogyan születtek meg a művek, egyenesen a lélek mélyéről...

Szívesen lennél a közösségünk tagja? Csatlakozz be a whatsapp csoportunkba itt. Következő alkalmunk július elsején délután 17:30 - 19:00 között kerül megrendezésre. Helyszíne Alt - Erlaa lesz. Részletek itt olvashatóak.

Ugyan ezen a héten, július 3 -án délután is lesz egy találkozónk, ami kifejezetten gyerekeknek és szüleiknek fog szólni. Ennek részleteit itt tudjátok elolvasni.