06.17. | Nem kicsit schockkolódot a csapatunk
- Bánhalmi Norbert
- jún. 20.
- 2 perc olvasás
Frissítve: jún. 20.
Sziasztok, fotóimádók és kultúrsokk-túlélők! Ezen a héten valami egészen különleges dolog történt velünk: a Collegium Hungaricum és a Kulturschock Wien közös szervezésű CH100 Lost & Found városnéző sétáján vettünk részt. És képzeljétek, ez volt az a pillanat, amikor tényleg kimozdultunk a megszokott, kényelmes kis buborékunkból! Gondoltuk, ideje megnézni, mi van a kávézók és a jól bevált útvonalak világán túl.
Idegenvezetőnk, a zseniális Bősz Lilla, aki egyébként akkreditált Austria Guide, olyan volt, mint egy élő Wikipédia. Tényleg! Bármit kérdeztünk tőle, legyen az a Habsburgok titkos receptje a sacher tortához, vagy a leggyorsabb út a Stephansdom tetejére, azonnal vágta rá a választ. Mi meg csak álltunk tátott szájjal, és azon gondolkodtunk, vajon van-e olyan kérdés, amire nem tudja a választ. (Spoiler: valószínűleg nincs.)
A séta a gyönyörű Trautson-palotától indult, és a Collegium Hungaricum Bécs mai, impozáns épületénél ért véget. Útközben olyan helyeken jártunk, amikről eddig csak tankönyvekben olvastunk – vagy még ott sem. Kiderült, hogyan lett Mária Terézia Magyar Királyi Testőrségének palotájából tudományos és kulturális központ, és Klebelsberg Kuno milyen grandiózus terveket szövögetett a Collegiummal Trianon után. Szóba került az is, miért költözött ki az intézmény a Trautson-palotából (valószínűleg a bérleti díj miatt, de ez csak egy tipp!), és hogyan alakultak a magyar-osztrák kulturális kapcsolatok a hidegháború idején, amikor a bécsi szelet és a gulyásleves is titkos diplomáciai fegyvernek számított, egészen a rendszerváltásig.
És ami a legjobb az egészben: az intézmény története nemcsak a 20. század viharos fordulatait tükrözi, hanem azt is bebizonyítja, hogy a magyar-osztrák kulturális és tudományos kapcsolatok még a legzűrösebb időkben is összekötve maradtak. Mint két makacs nagynéni, akik veszekednek ugyan, de azért mindig elmennek egymás esküvőjére.
Na de térjünk vissza a mi kis csapatunkra! Bár Lilla szavait mindenki áhítattal figyelte (és persze a telefonjával titokban csekkolta a legközelebbi kávézó nyitvatartását), egy ponton úgy döntöttem, ma csak egyetlen dologra fogunk fókuszálni. Mégpedig: a FÉNY ÉS ÁRNYÉK JÁTÉKÁRA! Végre igazi nyári napsütésünk volt, és Bécs belvárosának zegzugos utcáin sétálva gyönyörű kontrasztokat láttunk.
Elő is kaptam a titkos fegyveremet, egy egyszerű, de nagyszerű trükköt:
Állítsátok át a telefonotokat fekete-fehér fotó módba! (Igen, tudom, fáj a színes képek elhagyása, de higgyétek el, megéri!)
Komponáljatok egy képet, és nyomjatok rá a legvilágosabb pontra, amit láttok a kijelzőn!
Megjelenik egy kis napocska ikon. Na, azt húzzátok lefelé, amennyire csak tudjátok!
Igyekeztem néhány képet készíteni helyben, hogy meg tudjam mutatni, milyen lehetőségek rejlenek a technikában.
És a végeredmény? Döbbenetesen jó képek születtek! Komolyan, a csapatból sokan azonnal profi fotósnak érezték magukat, és már csak egy menedzser hiányzott mellőlük.
El is határoztuk, hogy mihelyst elindul a szünet az iskolákban, a keddi napok kreatív családi / gyerekes napokká válnak! Ez azt jelenti, hogy bárki elhozhatja a gyermekét, és közösen alkothatnak. Mert lássuk be, a szülő-gyermek kapcsolat ilyen alkalmakkor egy teljesen új szintre emelkedik: mindketten alkotótársakká válnak egymásnak. Nincs többé "anya, unatkozom!" vagy "apa, mikor megyünk már haza?", csak közös alkotás, nevetés és a fény-árnyék vadászata.
És ami a legjobb: úgy mennek haza egy-egy ilyen keddi alkalom után, hogy tele vannak élményekkel és sok-sok jó képpel. Ki tudja, talán a következő generáció fotóművészei közül kerül ki valaki a mi kis keddi foglalkozásainkról! Szóval, gyertek, alkossunk együtt, és fedezzük fel Bécs rejtett szépségeit a fény és árnyék játékán keresztül!
Akit érdekel, csatlakozzon be bátran a szuper titkos whatsapp csoportunkba itt.