A kép ára: 250€

1. Műleírás (Kontextus)

Az alkotás egy elmélkedés a modern nagyvárosi lét örökös mozgásáról és találkozásairól. A kép Bécs szívében, a Schottentor közlekedési csomópontjában készült, a Bécsi Egyetem főépülete mellett. Ez a helyszín, ahol 13 tömegközlekedési vonal fut össze, naponta több százezer ember útjának kereszteződése – a város lüktető szíve. A fotográfus a metropolisz jól működő rendszere mögötti számtalan egyéni élettörténetet kívánja megragadni: a sietést, a várakozást, az elindulást. A kép azokat a rejtett kincseket és lehetőségeket ünnepli, amelyeket a város ad, legyen szó munkáról, tanulásról, baráti találkozóról vagy éppen a menekülésről a mindennapi rutinból.

2. Cím: Technika és Filozófia

A cím – A nagyváros mozgásában (Wien bewegt) – a város fizikai és érzelmi dinamikájára utal.

Technika: A kép valószínűleg hosszú expozíciós technikával készült, amelynek célja a mozgás elmosása (motion blur). Ez a technika teszi lehetővé, hogy az egyéni alakok – a munkába siető, a barátjával találkozó ember – csupán energiasávokként, halvány vonalakként jelenjenek meg. Ezzel a vizuális eszközzel az alkotó elvonatkoztat az egyéntől, és magát az idő múlását, az élet folyamatos áramlását teszi meg főszereplővé. A fix építészeti elemek éles kontrasztban állnak az életlen, gomolygó tömeggel, kiemelve a mozdulatlan keret és a szüntelenül áramló emberi forgalom közötti ellentétet.

Filozófia: A fotográfia meditáció a mozgásról és a szabadságról. A jól szervezett közlekedési hálózat a lehetőségek szabadságát biztosítja: a kép azt tükrözi, hogy a rendszer miként teszi lehetővé a rengetegféle életvitel megvalósítását, legyen az "sietés munkába" vagy "filozofálás egy kávéházban." A tömegközlekedés így válik a modern ember sorsának metaforájává: közös keretek között, de eltérő célok felé haladva.

3. Kompozíció és Hangulat

Kompozíció: A kompozíciót az építészeti struktúrák (a Schottentor és az egyetem ívei, oszlopai) stabil, vertikális és horizontális vonalai uralják. Ezek a fix elemek adják a kép súlypontját és keretét. A dinamikus ellentétet a kép alsó részén áramló, elmosódott vonalak adják – a vonalakban oldódó emberek áradata. Ez a kettősség – az épített környezet örökkévalósága és az emberi élet múlékonysága – feszültséget visz a képbe.

Hangulat: A fotó hangulata nyüzsgő, mégis meditatív. Annak ellenére, hogy a kép a sietésről és a forgalomról szól, a hosszú expozíció miatt egyfajta nyugalom árad belőle. A fények (különösen, ha éjszakai felvételről van szó, ahogy a közlekedési csomópontoknál gyakori) melegséget és életerőt sugároznak, kiemelve, hogy a nagyváros nem hideg és idegen, hanem tele van rejtett kincsekkel és emberi szenvedélyekkel. A végeredmény egy lírai, szürreális térérzet, ahol a valóság lassan folyékony idővé alakul át.