Viki Photo Art
Művészi hitvallás
Több évvel ezelőtt New Yorkban vettem kezembe az első professzionális fényképezőgépemet – ez a pillanat jelentette számomra az elköteleződést a fotózás iránt.
New Yorkban tanultam a fényképezés művészetét, és rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy utam során számos kreatív és inspiráló fotóssal találkozhattam, akik támogattak és motiváltak a fejlődésben.
Ma már el sem tudnám képzelni az életemet a fényképezőgépem nélkül. Célom, hogy megörökítsek minden fontos pillanatot – legyen szó saját utazásomról vagy ügyfeleim történeteiről.
Jelenleg Európa szerte, többnyire Magyarországon találkozhattok velem.
A kép ára: 250€
1 . Műleírás (Kontextus)
Az Éjjeli randevú New York fényeivel nem pusztán egy topográfiai felvétel Manhattanről, hanem egy személyes epifánia vizuális tanúsága. A kép a fotográfus életének egyik legcsodálatosabb születésnapján készült, egy gondosan felkutatott, ideális nézőpontból New Jerseyből. Ez a távolság és perspektíva teszi lehetővé, hogy a város szimfóniája kiteljesedjen, ahol a Szabadság-szobor – mint a remény és a lehetőségek klasszikus szimbóluma – szervesen beépül az örökké ébren lévő metropolisz, New York szövetébe. A műalkotás egy soha el nem múló szerelem megfogadása: az a pillanat, amikor a fényképezés iránti szenvedély véglegesen fellángolt, ezzel a képpel emléket állítva az elköteleződésnek.
2. Technika és Filozófia
A cím egy szándékos személyes intimitást hangsúlyoz: a kép egy randevú az aludni képtelen várossal, mely során a fotográfus nem megfigyelő, hanem aktív résztvevő, sőt, a város szerelmese.
Technika: Az éjszakai fotográfia megkövetelte a hosszú expozíció mesteri használatát. Ez a technika biztosítja, hogy a felhőkarcolók milliárdnyi ablaka ne pusztán fényfolt legyen, hanem apró, vibráló energiapontok tömege, amelyek a város örökmozgását, a "soha nem alvó" minőséget érzékeltetik. A fények diffúz ragyogása a levegőben finoman feloldja a valóság éles kontúrjait, szürreális, álomszerű aurát teremtve a cityscape köré. A kontraszt a sötét előtér és a ragyogó háttér között a vágy és az elérhetetlen csoda filozófiai dichotómiáját tükrözi.
Filozófia: A kép központi gondolata a metafizikai szerelem a Múzsával: New York az az entitás, amely felébresztette a művészben a szenvedélyt. A fotózás iránti elköteleződés itt nem hobbi, hanem sorsszerű hivatás, amelyet a város fényei szentesítettek. A Szabadság-szobor bevonása a kompozícióba üzenet: a kreatív szabadság és a szenvedély a város felbecsülhetetlen rejtett kincsei.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kép kompozíciója a monumentalitás és a szimbólum egymás mellé állítására épül. A Szabadság-szobor elhelyezése kulcsfontosságú: nem különálló elemként, hanem a városi sziluett része, mely a horizontot a történelmi jelentőséggel köti össze. Ez a perspektíva arra kényszeríti a nézőt, hogy egyidejűleg érzékelje a metropolisz nagyságát és az egyéni, intim pillanatot.
Hangulat: A fotó romantikus és felemelő hangulatot áraszt. A randevú intimitása a távolság ellenére is érzékelhető, mivel a képet átszőtte a fotós személyes boldogságával és a születésnap varázsával. A kép egy felbecsülhetetlen élmény ragyogó és időtlen emlékműve.
A kép ára: 250€
1. Műleírás (Kontextus)
„A Lélek Tánca” egy rendkívül drámai és szimbolikus portré, amely a balett örök szépségét a kitartás és az érzelmi tűz vizuális metaforájával ötvözi. A mű mögött egy egész életen átívelő szenvedély áll: a zene és a mozgás iránti zsigeri vonzalom, amely a német néptánctól a hip-hopig és a bachatáig vezette az alkotót, míg végül a balettben találta meg a legtisztább kifejezési formát. Ez a fotó az alkotó soha be nem teljesült balett álmának és a fotóművészetben megtalált hivatásának közös tánca. A kép a balett törékeny szépségének és acélos erejének ellentmondását tükrözi, amit az alkotó „szent és sérthetetlen” műfajként csodál.
2. Cím: Technika és Filozófia
A cím egyértelműen a mozgás lelki, érzelmi tartalmát emeli a fizikai forma fölé.
Technika: A fotó magas kontrasztú, monokróm (fekete-fehér) kivitelezésű, ami felerősíti a drámaiságot és az időtlenséget. Az erős stúdióvilágítás felülről éri a táncost, amely egyrészt kiemeli az izmok szoborszerű feszességét, másrészt hangsúlyozza a felette zuhogó, mesterséges vízfüggönyt. A vízfüggöny finom, szaggatott vonalainak köszönhetően a néző érzékeli a mozgást, míg a táncos alakja kimerevítve, acélos pontossággal áll. A gyors záridő és a mesteri fénykezelés együtt teremti meg a két ellentétes valóságot: a kaotikus zuhanást és a megállított, tökéletes mozdulatot.
Filozófia: A mű a belső tűz és a külső küzdelem dialektikáját hirdeti. A vízfüggöny nem csupán eső, hanem a külvilág zaja, a nehézségek és az élet elvárásainak áradata. A táncos – aki spicc-cipője hegyén egyensúlyoz – a művészet igazi erejét szimbolizálja: azt a képességet, hogy a legnagyobb külső nyomás alatt is fényt, kecsességet és kitartást teremtsünk. Ez a mozdulat az áldozat, a vasfegyelem és az örökkévaló szépség hitvallása.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kompozíció a vertikális tengelyre épül, amely a táncos testének és a felnyúló karoknak köszönhetően a kép központi fókuszába helyezi az alakot. A test tökéletes arabeszkhez közeli tartása és a keresztezett lábak statikus feszültséget hoznak létre. A testet körülölelő, széles, lebegő ruha (mely a fotózás pillanatában mozgásban van) vízszintes, lágy vonalakkal keretezi a táncost, vizuálisan is kifejezve a mozgás légies szabadságát. A háttér teljes sötétsége és a zuhanó fénykontúrok a táncost egy színpadi magányba emelik.
Hangulat: A fotó hangulata drámai, szentimentális és rendkívül intenzív. A fekete-fehér tónusok, a víz áramlása és a táncos felnéző, eksztatikus arckifejezése katartikus élményt sugároznak. A tánc itt nem a szórakoztatás, hanem a lélek belső vallomása, az elszántság és az elérhetetlen álom iránti tisztelet vizuális megfogalmazása, amelyben a táncos a legnagyobb viharban is megtalálja a belső békét és erőt.
KAPCSOLAT
