Léna Erdős
Művészi hitvallás
Az alkotás világéletemben jelen volt és van az életemben.
A színek, a formák és a hangulatok örök forrása a vonzásnak számomra; mindig is elvarázsoltak. Én mindenben a lehetőséget látom, érzem a benne rejlő potenciált. Amikor a lelkem hív, megérkezik a sugallat, és akkor egy alkotás lesz belőle.
A lélekből való teremtés a legcsodálatosabb dolog, és az én művészetem is ezen az alapon nyugszik. Nem számít, hogy éppen fénnyel írok-e egy fotó formájában, vászonra festek-e, vagy valami egészen mást hívok életre: az esszencia a belső indíttatás.
Szeretném, ha mások is inspirálódnának ebből:
Lásd, érezd, ízleld és alkoss!
Mert minden, ami a szívedből és a lelkedből fakad, az egyedülálló műremek.
1. Műleírás (Kontextus)
A Remény – Hoffnung – Hope című alkotás Léna Erdős mélyen spirituális és érzelmi alapú művészetének tiszta esszenciája. A kép a "lélek hívására" született, nem a valóság dokumentációjaként, hanem a belső világ, a lehetőségek és a színek iránti elragadtatás vizuális kivetüléseként. A fotográfus hite szerint minden, ami a szívből és a lélekből fakad, műremekké válik – ez a kép is ennek a hitvallásnak a látható bizonyítéka. A mű a Remény fogalmát vizsgálja a formák és a hangulatok nyelvén keresztül, univerzális üzenetet hordozva három nyelven.
2. Cím: Technika és Filozófia
A háromnyelvű cím (Remény – Hoffnung – Hope) a művész egyetemes látásmódját és az üzenet globális érvényét hangsúlyozza.
Technika: A képen a színek és a fény kiemelkedő szerepet kapnak. Valószínűleg a fotográfus hosszú expozíciót vagy a kamera szándékos mozgatását (ICM – Intentional Camera Movement) alkalmazta, ami a valóságot absztrakt, festői foltokká oldja fel. Az élek feloldása és a vibráló fények szétterülése megragadja a pillanat tiszta érzelmi tartalmát, ahelyett, hogy annak fizikai részleteit rögzítené. A színek dominanciája – valószínűleg a meleg, optimista tónusok előnyben részesítésével – a festészet iránti vonzódásáról árulkodik, vizuális határokat mosva el a két művészeti ág között.
Filozófia: A művész a lehetőséget látja és érzi mindenben. Ez a filozófia tükröződik a technikai választásban is: az elmosódás és az absztrakció azt jelzi, hogy az alkotó nem a megkérdőjelezhetetlen tényekben, hanem a potenciálban, az érzetekben és a belső valóságban hisz. A "Lásd, érezd, ízleld és alkoss" elv alapján a kép a Reményt mint alapvető, tiszta érzelmet mutatja be, amely túlmutat a nyelvi és kulturális korlátokon.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kép kompozíciója a dinamikus absztrakción alapul. Nincsenek éles, kemény vonalak, ehelyett a színes fényfoltok és a tónusok alkotnak egy organikus egységet. A színek valószínűleg a kép felső részén koncentrálódnak, mintha egy vertikális fényözön vagy felemelkedés jelenne meg, amely a lelki felemelkedést szimbolizálja. Ez a fajta elrendezés a nézőt is magával ragadja ebbe a lebegő, érzelmi térbe.
Hangulat: Az alkotás meleg, vibráló és felszabadító hangulatot áraszt. A színek és a fény szinte lüktetnek, határtalan optimizmust és megnyugvást közvetítve. A kép a tiszta, feltétlen remény vizuális megfelelője, amely eltörli a félelmet és a bizonytalanságot. Ez a remény nem egy külső körülménytől függ, hanem a művész belső elkötelezettségéből fakad: a lélekből alkotás csodálatos érzéséből.
1. Műleírás (Kontextus)
Az Ébredés című alkotás egy pillanatnyi megállást rögzít a rohanó esküvői készülődés közepette. A kép vizuálisan fogalmazza meg azt az intenzív, belső felismerést, amely a szerzőt a szertartás előtti feszültségben érte: egy új kezdet, egy csoda kibontakozásának érzetét, egy új élet kezdetét. A környezet (feltehetően egy tükör, smink, előkészületek) az esemény külső díszleteit jelzi, míg a központi figura testtartása és a rálátás az introspekció állapotát emeli ki. Ez a kép a külső esemény és a belső, spirituális átalakulás találkozási pontja.
2. Cím: Technika és Filozófia
A háromnyelvű cím – Ébredés-Erwachen-Awakening – a tapasztalat egyetemességét hangsúlyozza, azt az alapvető emberi élményt, amely egy életre szóló elköteleződés küszöbén jelentkezik.
Technika: A fotográfia valószínűleg a természetes fényt (ablak, finom szűrő) és a sekély mélységélességet (alacsony f-szám) használja, hogy a fókusz a létrejövő pillanatra irányuljon. A kép tükröződést alkalmazhat (akár valóságos tükrön, akár fényes felületen), amely nem csak a kompozíciót gazdagítja, hanem a kettős létezést, a régi én elhagyását és az új én befogadását szimbolizálja. A lehetséges lágyítás vagy finom zaj a "csoda kibontakozásának" finom, álomszerű érzetét adja.
Filozófia: A fotó az átmenet és a megújulás filozófiáját testesíti meg. Az esküvő a földi szerelem legmagasabb pontja, de a kép a belső, lelki "felébredésre" koncentrál. A rohanásban való megállás gesztusa (a "majd egy pillanatra megálltam") azt a gondolatot tükrözi, hogy az élet legfontosabb fordulópontjai a tudatos jelenlétben és az önreflektív csendben érhetők el. Az Ébredés a pillanatról szól, amelyben az emberi elkötelezettség és a sorsszerűség csodája felismerődik.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kompozíció feltehetően az alany (a menyasszony vagy a szereplő) sziluettjét vagy elmosódott részletét helyezi a fókuszba, elkerülve a direkt arcképet, ezzel is az élmény egyetemes, belső jellegét hangsúlyozva. Ha tükröződés van, azzal a szerző egy többszörös nézőpontot hoz létre, ahol a külső valóság találkozik a belső gondolatokkal. A kép terét a puha textúrák és a fény-árnyék kontrasztok (például a menyasszonyi ruha, a fátyol vagy a sminkfény) töltik ki, a romantikus, de tiszta atmoszféra érdekében.
Hangulat: A fotó hangulata mélyen bensőséges, tiszta és várakozással teli. A színek (ha vannak) valószínűleg pasztellek vagy meleg, lágy tónusok, amelyek a gyengédséget és a reményt sugározzák. Az egész kép egy lélegzetvételnyi szünet a vihar előtti csendben, amelyben a rohanás és a stressz helyét átveszi a határtalan, feltétel nélküli csoda és bizonyosság érzete. Ez a csend a küszöbön álló új élet ígérete.
