Denise Trajkovska
Művészi hitvallás
Pozsonyban, Szlovákiában születtem, de 1996 óta élek Bécsben, a választott hazámban, amely folyamatosan inspirál.
A fotográfia világa 2024 szeptemberében nyílt meg előttem igazán. Ekkor kezdtem el a Bécsi Magyar Iskola (BMI) fotótanfolyamát Bánhalmi Norbert vezetésével, aki nem csupán az alapokat adta át, hanem a művészi látásmód kialakítására is ösztönöz.
A Felfedezés Öröme
A lencsén keresztül megtanultam tudatosan figyelni a fény és árnyék játékára, a kompozíció finomságaira. Minden alkalommal örömöt jelent számomra a legmegfelelőbb látószög keresése, a szimmetria felfedezése és a hétköznapi pillanatokba rejtett üzenetek kibontása. Célom, hogy egyre élesebben lássam a szépséget és az apró részleteket, amelyek mellett oly sokszor elmegyünk.
A fotózás számomra egyben kikapcsolódás és meditáció. Segít kilépni a hétköznapokból, és egy másik világba kalauzol, ahol új technikákat sajátítok el és másképp kezdek gondolkodni. Hálás vagyok, hogy felfedeztem magamnak ezt a szenvedélyt, amely örömmel tölt el, és értékes közösséget is adott a tanfolyam révén.
"A fényképezőgépem a kulcs ahhoz a világhoz, ahol a szépség a részletekben rejlik."
A kép ára: 250€
1. Műleírás (Kontextus)
Az alkotás egy spontán pillanatot örökít meg a bécsi Maria-Theresien-Platzon, közvetlenül a Természettudományi Múzeum (Naturhistorisches Museum) fenséges homlokzata előtt. A kép egy szeptemberi délután szentimentális emlékét hordozza, amikor az iskola már elkezdődött, de a nyár érzése még kitart. A fotós fia és a többi gyermek a téren megjelenő óriásbuborék-művésszel találkozva feledkeznek bele a játékba.
A tér mélyen személyes jelentőséggel bír a fotós és fia számára: itt kezdődtek a múzeumlátogatások, itt zajlottak a karácsonyi és húsvéti vásárok, és itt található a gyermek új iskolája is. A kép e közös emlékekben gyökerező kötődés vizuális megerősítése, ahol a spontaneitás, a lassulás és a pillanatnyi nyugalom élménye válik a történelem keretei között megélt intimitás szimbólumává.
2. Cím: Technika és Filozófia
A cím – Spätsommer in Wien (Későnyár Bécsben) – a melegség és a múlandóság kettősségére utal.
Technika: A fénykép fekete-fehér (monokróm) megjelenítése elvonatkoztat a színes buborékok efemer valóságától, és a forma, a fény, az árnyék, valamint a mozgás tisztaságára koncentrál. Ez a technika időtlenné teszi a pillanatot, kiemelve a gyermekkor és a játék egyetemes szépségét a történelmi épületekkel szemben. A kép alacsony szöge hangsúlyozza a gyermekek aktív részvételét és a buborékok szürreális, monumentális méretét.
Filozófia: A mű a Múlandóság és az Állandóság dinamikus viszonyát vizsgálja. A buborékok szimbólumként jelennek meg: tökéletesek, könnyedek, de törékenyek és pillanatnyiak – akárcsak a nyár a szívben, ami hamarosan elmúlik. Ezzel szemben a Természettudományi Múzeum kőből épült homlokzata a történelem és a tudás állandóságát képviseli. A filozófia szerint a buborékok spontán játéka adja a múlandó emberi élet (a gyerekkor) igazi, felbecsülhetetlen nyugalmát és spontaneitását.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kompozíció a történelmi monumentalitás és az emberi aktivitás kontrasztjára épül. A kép jobb oldalát a Természettudományi Múzeum statikus, oszlopos homlokzata uralja. A középső és baloldali tér tele van dinamikus mozgással: a buborékok lebegő íveivel és a gyermekek elmosódott, futó alakjaival. A felnőtt buborékfújó alakja egyfajta híd az épület (állandóság) és a játék (pillanat) között. A mozgás és a kő szigorú geometriája közötti feszültség vizuálisan is kiemeli a kép mondanivalóját.
Hangulat: A fotó hangulata könnyed, nosztalgikus és örömteli. A fekete-fehér tónus ellenére a kép melegséget sugároz, ami a kellemes hangulat és a szívben élő nyár érzetét közvetíti. A gyermekek szabad mozgása és a buborékok lebegése a gondtalan, lelassult idő élményét ragadja meg, ami egyben a fotós számára oly fontos, sok élményt hordozó tér meglepetéseit és intimitását is szimbolizálja.
A kép ára: 250€
1. Műleírás (Kontextus)
Az alkotás egy szürreális, mikroszkopikus nézet a természet rejtett birodalmába. A fotó a Bécs melletti Helenentalban, a mélyen befagyott Schwechat folyó jegének szívében készült. A mű túlmegy a tájképen; a jég egyfajta „üvegkockává” válik, amely magába zárja a tél esszenciáját és a folyó belső lélegzetét. A fotós egy mély áhítattal teli pillanatot örökít meg, ahol a megszokott, családi útvonalon lévő folyó egy váratlan, kristályos szépséget tárt fel. A kép a természet, mint „legnagyobb művész” előtt hajol meg.
2. Cím: Technika és Filozófia
A cím a mikrovilág vizuális felfedezését (Geometriai Tejút) kapcsolja össze a múló idő pillanatának megállításával.
Technika: A kép egy extrém közeli (makró) felvétel, amelyet vélhetően egy természetes vagy mesterséges fényforrás világított át alulról vagy hátulról (áttetsző háttérvilágítás). Ez a technika teszi lehetővé a mélyzöld, sárga és barna színszimfónia kibontakozását, ami egyfajta fluoreszkáló, éteri fénylést kölcsönöz a víz és a jég elegyének. A buborékok textúrája hihetetlenül éles, ami a fagyott mozgás illúzióját kelti. A színek szándékosan telítettek és drámaiak, hangsúlyozva a folyó szívének „hideg drágakővé” való átalakulását.
Filozófia: A mű a Mulandóság és az Örökkévalóság radikális paradoxonát vizsgálja. A buborékok szimbólumként jelennek meg: mindegyik „az örökkévalóság egy lélegzete”, egy mozdulat, amely örökre konzerválódott. A folyó, amely normálisan a szüntelen áramlást jelenti, most a „víz mozgásának egy pillanatát” rögzíti. A fotó azt az elképzelést hirdeti, hogy a természet a legnagyobb művész, és a legnagyobb szépséget a váratlan, apró részletekben találjuk meg, amelyek a hétköznapi, megszokott élmény (a séta) során feltárulnak.
3. Kompozíció és Hangulat
Kompozíció: A kép egy vertikálisan orientált absztrakció. A kompozíciót a légbuborékok végtelen, geometrikus mintája uralja, amelyek sűrűn, rétegesen oszlanak el a kép felületén, „kozmikus Tejútrendszert” alkotva. A mélyzöld és sárga fénymag a kompozíció fókuszpontja, ahonnan a buborékok áradnak kifelé. A tér érzete szokatlan: egyszerre tűnik végtelenül mélynek (a jégrétegek) és két dimenziósnak (a felületre tapadó buborékok). A kompozíció a bal oldalon sűrűbb és közelebbi, ami bevonja a nézőt a jég „anyagszerűségébe”.
Hangulat: A fotó hangulata misztikus, áhítatos és egyfajta hideg pompa. A mélyzöld árnyalat titokzatosságot és mélységet sugall, míg a buborékok csillogó textúrája egyfajta kristályos varázslatot. A hangulat a Helenental csendjét a folyó fagyott, de intenzív, belső energiájával ötvözi, megteremtve a mélységes csodálat érzését a természet váratlan szépsége iránt.
